Erre a hétvégére kivételesen nem volt semmilyen tervem, hogy merre menjek nézelődni. ennek ellenére nincs az az isten, hogy itthon maradjak, tehát azért csak elkezdtem keresgélni lehetséges célpontok után. A TUMi Ulmba szervezett kirándulást amiről igazság szerint nem sokat hallottam. Egészen konkrétan semmit, úgyhogy elkönyveltem B tervnek ha nem találok addig jobbat. Szerencsére viszont találtam és még milyet :D

A kanadai csaj, akivel az októberfeszten ismerkedtünk meg éppen egy túrát szervezett egy Königssee nevű helyre. Az az a hely ahova nem kell sokáig keresni az útitársakat. Egyetlen képet látsz a helyről és már kézzel lábbal mennél, hogy élőben is élvezhesd a fantasztikus tájat. Röviden úgy tudnám jellemezni a helyet, hogy:
HOOOOLLLYY SHIT!

A szervezésre nem lehetett panasz. A csaj mindent megszervezett részletesen. Csak egyetlen egy dologgal nem számolt...
Hogy a baráti párfős túrára kicsit többen jönnek el mint várta...Nagyjából 40en :D
Úgyhogy az elején volt egy kis kavarodás és lekéstük az első vonatot, de ez semmit se vont le a kis daytripünk minőségéből. Jó társaságban meg amúgy is gyorsan telik az idő :D

Mikor megérkeztünk több túraútvonal közül is lehetett választani. Mi két litvánnal egy kínai lánnyal és egy másik magyar sráccal (Végre ismerek valakit rajtam kívül itt aki beszél magyarul :D ) a közepes nehézségűt választottuk. Viszont a litvánok egyik ismerőse kocsival jött így lemaradtunk a többiektől, hogy megvárjuk.
Aztán elkezdtük a túrát  egy kis kitérővel, ugyanis az első lehetséges alkalommal rossz irányba fordultunk és lényegében nyílegyenesen tartottunk a hegycsúcs felé. Vizes sziklák sár és dzsindzsás közepette nagyjából 50 fokos leejtőn. Ha ez a közepes túra akkor megeszem a kalapomat. Aztán egy jó félóra után miután mindenki kiköpte a tüdejét, csak realizáltuk, hogy rohadtul eltévedtünk és vissza kéne fordulni :D Szerencsére két arra járó helyi lakos útba igazított minket. Még jó, hogy volt velünk valaki aki beszélt németül, mert hogy a két csávó a kötőszavakon kívül nem németül beszélt az biztos :D Azt hiszem gyúrnom kéne még a német nyelvjárások megértésre mert eddig elég siralmas :D
A kis 40 perces kitérőnk után csak megtaláltuk a helyes utat,ami gyönyörű helyek és színes lombú erdők között vezetett. Az a táj...Photoshoppal se lehetne jobbat alkotni. Mintha a hegyek csak úgy kinőttek volna a tóból. Hát kellett egy kis idő amíg összeszedtem az államat a földről, mert ilyet nem gyakran lát az ember. 
A hegy lábánál még volt pár elvetemült aki csapott egy két kört a tóban ami aligha lehetett több 5-6 °C foknál. Betegek! :D

Összességben ez volt eddig az egyik legszebb hely amit láttam, úgyhogy nagy köszönet Anjienek a szervezésért! :)

U.i.: Itt van egy két kép a google barátunk jóvoltából, hogy nagyjából érzékeltessem a látványt, mert a telefonomnál még egy krumplival is jobb képet lehet csinálni :)