Tegnap a több órás buszút után végül csak megérkeztem a bőrnadrág és a drindl fővárosába. Amint leszálltam a buszról éreztem, hogy ez már nem Magyarország. Már csak azért is mert majdnem belém fagyott a sz..Szóval nem volt túl meleg reggel hatkor :) De miután egy extraerős kávé visszahozott az élők világába, nekifogtam a 35 kilós csatabőröndömmel a város felfedezéséhez és mivel azt vallom, hogy egy város felfedezésére a legjobb mód, ha eltéved az ember, így nem is próbálkoztam meg elővenni a térképeimet. Meg hát nem akartam még két órát az iroda előtt répázni, mert az csak 9 kor nyitott ki.

Már az első pár percben sikerült megcsillogtatni a némettudásom, amikor egy random ember útbaigazítást kért tőlem. Haver a legjobb embert kérdezted meg, még nincs 5 perce, hogy megérkeztem.Na de mit ad Isten? Az egyetlen olyan helyet kérdezte, amiről tudtam hol van, ugyanis éppen azon a buszállomáson szálltam le pár perccel korábban amit keresett. Gut gemacht Geri. 

Miután megtaláltam az egyetemet, már csak a megfelelő terem holléte volt a kérdés. Ezt pedig egy segítőkész kínai diák válaszolta meg nekem miután látta, hogy már lassan tarkóig benne vagyok a térképben. Az vadi új diákigazolványom birtokában hamar begyűjtöttem a müncheni lét következő fontos összetevőjét a semesterticketet is, hogy következmények nélkül randalírozhassak a müncheni BKV járatain, ahol amúgy a metrók tök úgy néznek ki mint Pesten. Csak nem robbannak le alattad. Sajnos a koliba menet megtrükközött a helyi metróhálózat így egy újabb lehetőség adódott, hogy villogtassam némettudásomat. Az ezúttal megkérdezett ázsiai lány pedig pont abba a koliba ment, amerre én is tartottam így innentől már sétagalopp volt megszerezni a kulcsokat a koli szobához, ami mellesleg Münchenben azzal ér fel, mintha megnyerted volna az ötöslottót. Kétszer. Amúgy a megkérdezett ázsiai lány is Kínából jött, szóval újabb piros pont a kelet-ázsiai ország lakóinak. Igaz, az kicsit lelombozó volt, amikor megkérdezte, hogy Magyarország Európában van-e és hogy az most akkor egy város vagy ország. Mindegy, én se voltam jó földrajzból :) Meg hát mondjuk Pekinggel összehasonlítva jogos a kérdés.

Szóval megkaptam a koli szobámat ami nem túl nagy cserébe annyiba kerül havonta ,mintha az otthonit fizetném.Egy évig :) De egyedül lakom benne és az ablakomból kinézve szuperplánban látszik a BMW torony meg a múzeum. Remélem a vonzás törvénye működig és haza már a saját BMWmmel mehetek :D Említettem már,hogy az Olimpiai park közvetlen közelében lakom? Nagyjából 2 percre. Úgyhogy rögtön ki is használtam ezt a remek alkalmat és megnéztem, hogy hol is versenyezhettem volna, ha jobban szeretnék edzeni, mint szórakozni, na meg ha pár évvel korábban születtem volna. Viszont valahogy le kell vezetni a fölös stresszt, úgyhogy most már ez van ezt kell szeretni :D Amúgy nem gondoltam volna, hogy októberben elsején egy pólóban fogok az olimpiai parkban chillelni ahelyett, hogy az október feszten csinálnám kb ugyanezt :D Na de ami késik...

Még elintéztem pár bankkal és kolival kapcsolatos ügyet majd elmentem beszerezni a túléléshez elengedhetetlenül szükséges kellékeket, ami még hiányzott a szobából például a WC papírt és a sört.
Majd a napom zárásaként elfogyasztottam a jól megérdemelt rántotthúsos szendvicsemet és lefojtottam egy kis komlólével, hisz ha az ember már Münchenben van akkor ki kell próbálnia a helyi gasztronómia elemeit.

Végül egy kép, hogy illusztráljam, hogy hogyan öltözködnek a bajorok ilyenkor. Nagyjából így. Lehet stílust váltok.