Az előző hét is tartalmasan telt, annál kevesebb alvással, de már kezdek hozzászokni. :D
Szerencsére a német tudásom csiszolására is akadt lehetőségem egy, az itteni ESN által szervezett Language Café nevű esemény során amikor is összeülnek az emberek, hogy mindenki a számára legszimpatikusabb nyelven beszéljen kötetlen formában egy két csokis muffin és töménytelen mennyiségű kávé társaságában. Na igen nem véletlenül Café...De a legjobb az egészben...hogy ingyen van :D Kezdek csodálkozni, hogy mennyi támogatást kaphatnak itt az egyetemtől a cserediákokat támogató szervezetek.
Szóval két egész órán át próbáltam helyesebbnél helytelenebb mondatokkal lenyűgözni az asztalnál ülőket. Hát... Több kevesebb sikerrel :D Szerencsére a többiek is hasonló szinten tudnak németül, így mikor sokadjára forgatja be magát az ember és engedi becsalni magát a málnásba a csodálatos német nyelvtan által, mindenki csak együttérzően bólogat. Na igen, nem könnyű dolog ez a nyelvtanulósdi, de inkább beszéljek kevésbé helyesen, de folyékonyan, mint hogy mindenre csak annyit tudjak kinyögni, hogy Ja, genau! Keine Ahnung!

Hétvégén pedig megérkezett az első látogatóm Anna személyében. Meglepetésemre a 10 órás buszút ellenére meglehetősen frissen nézett ki hajnali 6 kor. Összehasonlítás képen én inkább hasonlítottam a "kedves" kék szemű lényekre a Trónok harcából, mint erasmusos cserediákra . Csak a szemem nem volt kék. Az arcom viszont legalább annyira nyúzott volt. Na mindegy, ez már ilyen :)
Miután megreggeliztünk elindultunk felfedezni a várost, hisz egy hétvége nem sok idő. Vagyis elindultunk volna, ha nem kezdett volna el szakadni az eső. München...I'm lovin' it.
Úgyhogy jött a B terv és neki álltunk valami finomat alkotni ebédre. Próbáltam felszínre engedni a bennem rejlő olasz mesterszakácsot ami egészen sikerült is  azt leszámítva, hogy olasz helyett inkább német lett a főfogás. Szóval egy kicsit mellé, de ha már Németországban vagy muszáj megkóstolni a helyi streetfood elemeit, főleg a Currywurstot. Igazából addig nem ettem még Currywurstot, de ha az eredetinek is olyan íze van mint a miénknek, akkor azt hiszem szerves része lesz az itteni étrendemnek.
Nem éppen túl diétás, de kit érdekel, ha egyszer ilyen finom :D 

Miután kihevertük a kajakómát azért csak csaptunk egy kis városnéző túrát a hideg ellenére a fontosabb látni valókkal, mint a Marienplatz, Königsplatz, az egyetem és az Odeonsplatz.
Münchenben ha az ember csak végigrohan a városon, akkor könnyen észre sem veszi a kis érdekességeket amik különlegessé teszik a várost. Mint például az LMU egyik épülete előtt az egyik padon található egy doboz tele könyvekkel, így ha az ember tartalmasan szeretné tölteni azt a pár percet amíg ott ücsörög egy szép őszi napon (amiből amúgy nincsen túl sok erre felé) akkor csak kivesz egyet és máris adva van a lehetőség egy kis kulturálódásra. Ha pedig megtetszett valamelyik, hazaviszed és hozol helyette valamit amit te már elolvastál. Imádom az ilyen kreatív ötleteket. 
Másnap a Nymphenburgi kastélyt fedeztük fel, amit röviden úgy tudnék jellemezni, hogy: Kacsák és jegyespárok mindenütt. De tényleg szép hely hatalmas kerttel, ahol a rengeteg turista ellenére is alig találkozik az ember valakivel ha arra sétál. Szóval amikor valaki éppen magába fordulós kedvében van és szeretne egyedül lenni a gondolataival (és persze az ipari mennyiségű mókussal akik szorgosan gyűjtik be a mogyoróikat télire) akkor ez az ideális hely számára.
Újabb érdekesség, hogy itt szinte minden padot az emberek adományoztak lényegében olyan ismerőseiknek akik szerettek ide járni. Itt nem egy dalt küldenek a Petőfi rádióban, hanem pl. egy padot :D
Valahogy a kastélykertből áttévedtünk a közeli botanikus kertbe, ami egy elég jó döntés volt.
Kezdetben nem tűnt egy nagy durranásnak. Fák meg bokrok mindenütt néhol megtűzdelve néhány kerti zöldséggel. Ilyet én is tudnék csinálni, gondoltam. Na de aztán betévedtünk az üvegházakba és ott nem sikerült egy  pár percig felszednem az államat a padlóról. Minden üvegházzal mintha egy másik kontinensre léptünk volna. Volt miden amit az ember legtöbbször csak a filmekben lát a karibi pálmafáktól kezdve a Mexikó kaktuszain keresztül Dél-Amerika dzsungeléig. Ezenkívül minden tele teknőcökkel, halakkal és minden mással ami nem esz meg amíg végigérsz a kis természetjáró túrán. Fantasztikus az a hely, mindenkinek tudom ajánlani, ha szeretné egy fél órára Tarzannak vagy Janenek érezni magát.

Még este sétáltunk egyet az Olimpiai Parkban, hogy azt se hagyjuk ki ha már ennyire közel van. A dolog egyetlen szépséghibája az volt, hogy kissé esett az eső, de ennek ellenére az egészséges életmód elszánt hívei ugyanúgy ott rótták a köröket a parkban. Este 9 kor... Esőben és 5 fokban... Hát igen... valaki a kifogásokat keresi, valaki a megoldást. Én meg általában inkább csak visszafekszek aludni amíg elfelejtem a problémát :D