Az előző héten megkezdődött itt is az egyetem (Még pont időben,nem? ;) ) így, jó erasmusoshoz híven én is keményen belevetettem magam a tanulmányokba :D Szóval fel is vettem egy weblapfejlesztős blockkurzust az előző héten ami, annyit takar, hogy egy héten keresztül bent ülünk az egyetemen és látástól vakulásig megy a html,css és egyéb beteg dolgok. Ehhez is kell egyfajta perverzió, de amin meglepődtem...Hogy érdekes volt. Nem ehhez vagyok  hozzászokva. Már majdnem hiányoznak  a BME dögunalmas előadásai amin, anélkül, hogy infúzión keresztül magadba tolnál egy olasz kisvárosnak is elegendő eszpresszót, nem igazán lehet 10 percnél tovább figyelni. 
Kis létszámú kurzus, gyakorlat orientál órák és segítőkész tanárok. Mi kellhet még?! És ha ez nem lenne elég a tárgy másik részében, hogy az általunk gyakorlatba ültetett műremekeket tesztelni is tudjuk kapunk egy Iphonet a szemeszter végéig. Hmm nem rossz...
Erasmuson minden a környezetedben tartózkodó személy a barátod. Maximum még nem tudnak róla. Úgyhogy össze is spanoltam a kurzuson egy francia erasmusossal és egy német sráccal. Utóbbi körbevezetett az egyetemen, megmutatta a fontosabb helyeket a garchingi campuson, pl a menzát ami pofátlanul olcsó, ahhoz képest, hogy Münchenben vagyunk. Bemutatott még pár ismerősének is, és mivel úgyis meg akarok tanulni rendesen németül így beszüljünk akkkor németül. ÓÓ Mann...! Azt hittem a bajor itt a közelben a legelcseszettebb dialektus. Nyilván nem hallottam még a dél-tirolit. Egy huncut szót nem értettem abból, amit a csaj mondott. Ne baj, innen már csak felfele vezethet az út. Felüdülés is volt ma a némettanár kristálytiszta kiejtése. Már egészen elhittem, hogy tudok németül :D
Kaja után a német srác megkérdezte, hogy voltam-e már kipróbálni a Rutschent? Hogy mi is az a Rutsche?
Egy csúszda...Az egyetem közepén...Hát mekkora királyság már!? Ha nincs kedved ledöcögni a lépcsőn a harmadikról, csak beülsz és már száguldasz is lefelé. Egy ilyet rendszeresíteni kéne a BME-n. Meg a Schönherzben is. 

Este volt még egy kis BBQ röpke 200-300 emberrel a helyi folyó, az Isar mellett, ahol mindenki megcsillogtathatta a gasztronómiai érzékét. Én a jól begszokott Wurst mellett tettem le a voksom mint a legtöbben, de volt aki kb egy fél disznót applikált a grillrácsra, anélkül, hogy egy csepp fűszert is tett volna rá. Kíváncsi vagyok az mikorra sült neki át.
Na mindegy eltérő kultúrák, eltérő szokások. Meg hát valaki szárazon szereti valaki meg véresen :D

Pénteken 5 napnyi egyetem után nem akartam többet számítógépet látni, szóval Martinnal és egy random sráccal elhatároztuk, hogy elmegyünk sörözni. Na igen csak a város rossz részén kerestünk kocsmát ahol alkesz csöviken kívül nem nagyon volt más. Nem gondoltam volna hogy itt ilyen is van . Végül egy óra szerencsétlenkedés után egy Hoffbrau Haus nevű helyre ültünk be, vagyis inkább ki. Na ekkora "kocsmát" még nem láttam. A németek nem lacafacáznak ,ha sörivásról van szó. 3 emelet  akkora alapterülettel, mint az E épületé tömve asztalokkal. Mondjuk az árak is hasonló nagyságrendűek voltak. Az itallap láttán hirtelen már nem is voltam olyan szomjas így egy sör után már haza fele is vettem az irányt.Azért szerencsére nem siettem el a dolgot , mert féluton kaptam egy sms-t a francia sráctól a kurzusról, hogy a Studentenstadt nevű koli tetején isznak, ha akarok csatlakozzak. egy ilyen ajánlatra nem is lehet nemet mondani. Csak egy probléma volt. Hogy mint később kiderült, a Studentenstand igazából nem egy koli. Hanem legalább 6. Szóval indulhat a játék melynek neve "Tű a szénakazalban". Szerencsére egy német srác hamar kisegített, így meg is találtam, a helyet is meg a srácot is. Elég király hely, szép kilátással és diák barátabb árakkal. Na meg tele volt Erasusosokkal, szóval megint gyarapíthattam az ismerősi körömet pár emberrel akiknek a fele ráadásul ugyanott lakik ahol én.

A hétvégén Martinnal és még pár ismerősök ismerőseinek ismerőse típusú cserediákkal, akikről mint kiderült tök jó arcok, meglátogattuk a bajor "Disney" kastélyt, vagyis Neuschwansteint. Sajnos a MotherNature egy kicsit keresztülhúzta a számításainkat és olyan köd volt, hogy mikor felkeltem, nem láttam a BMW tornyot se. Pedig azt azért nehéz kitakarni a háttérből.
Szóval a gyönyörű bajor tájból a kastély közelében is többnyire csak egy nagy fehér pacát láttunk. Ennek ellenére király volt a kis daytrip, jó arc emberek ismertem meg és az egyik srác inkább beszélt németül, mint angolul, úgyhogy a lehetőség adott volt egy kis gyakorlásra. Meg is lepődtem, hogy milyen folyékonyan is tudok németül beszélni. Nagyjából semennyire, ha bonyolultabb mondatokkal szeretnék operálni a "Hol van a cica?" szintű klasszikusoknál, de azért kézzel-lábbal csak el tudom már  magyarázni, hogy mit akarok. Ha nem vigyázok még ennek német nyelvvizsga lesz a vége. Már csak évek kérdése :D

Végül itt egy kép a kastély feléről:
 Meg egy a tájról:
És egy a bajor Ludas Matyiról :)