Pénteken túlestem az első hivatalos erasmusos eseményemen. És most nem az első bulizásra gondolok. Bár mondjuk azon is :)
A koliból már rutinosan jutok el az egyetem főépületéhez ahol a TUM-on tanuló cserediákok wellcome eventje lesz. Útközben a metrón leszólít két kínai lány, hogy útbaigazítást kérjen tőlem, majd kiderül, hogy ők is pont ugyanoda tartanak mint én úgyhogy együtt is folytatjuk utunkat. Érdekes, hogy lépten-nyomon kínaiakba botlok. Érzem, ez egy nagyszerű barátság kezdete.
Nagy nehezen kibogarásszuk a térképen, hogy hol is található az előadóterem, ami egyébként akkora mint a legnagyobb terem a BME-n kétszer. Nem véletlen. Mint később kiderült nagyjából 1000 cserediák jött az egyetemre ebben a szemeszterben és nagyjából még 4000 külföldi aki az egész képzését itt végzi.  
Szóval elkezdődtek az előadások és mindenkit megtapsoltak, igaz sok érdemi információval nem szolgáltak. De mint kiderült Németországban nem szabad torrentezni. Nagyon nem. Hogy fogok én így Trónok harcát nézni tavasszal ha végül maradok?!
Érdekes mód az az előadó kapta a legnagyobb ovációt aki szállásügyben segített nekünk. Majdhogynem állva tapsolták hosszú percekig. Na igen én is elgondolkodtam rajta, hogy magamra tetoválom a nevét, miután kiderült, hogy lesz koliszobám. De legalább is iszok az egészségére.

Az előadások után az aulában egy kis fogadás várt minket ipari mennyiségű muffinnal és még több kávéval. Jó kombináció. Miután magamhoz vettem mindkettőből bőségesen, elhatároztam, hogy akkor most ismerkedünk. Na igen, de kivel? Majd 1000 ember volt az aulában mindenféle nemzetből a kínaitól kezdve a svéden keresztül egészen a namíbiaiig. Érdekes dolog ez a kultursokk. Nagyon meg akarod ismerni az új barátaidat, mégse tudod, hogy kihez menj oda először.
Miután tettem két három tiszteletkört az aulában, végül azért csak rászántam magam és oda csapódtam két brazil sráchoz. Sajnos hamar menniük kellett, de már éreztem magamban az Erőt, úgyhogy odacsapódtam egy másik csapathoz. Rövid beszélgetés utána valaki felvetette, hogy menjünk el egy bárban és ott folytassuk az eszmecserét aztán meg is indultak. A lift felé. Mint kiderült Németországban kicsit lazábban kezeik az egyetemen való alkoholfogyasztás kérdését. Annyira, hogy van egy kocsma az egyetem tetején. Hát igen így az órák közötti szünet már egészen más értelmet nyer. Na meg a kilátás onnan...Nem véletlen, hogy az előadók is végül ott kötöttek ki kb az összes cserediákkal együtt. 
Az egyetlen szépséghibája a dolognak az volt, hogy 3,5 euró volt egy 3 decis sör, na de egyszer élünk úgyhogy összeszorított fogakkal csak kifizettem az összeget majd leültünk egy asztalhoz a tetőn. Egy újabb funfact a Technische Universitätről, hogy a sör amit épp ott ittunk amúgy az egyetem saját sörfőzdéjéből van. Kezdem nagyon megkedvelni a bajorokat. 

Amíg a tetőn mindenki lassan elszürcsölte a sörét, megismertem egy holland, két svéd, egy finn és egy ausztrál srácot. Sajnos már mindegyikük meglátogatta a héten München ikonikus fesztiválját, úgyhogy az én köröm még várat magára. Egyedül azért mégse olyan nagy buli. Bár lehet, hogy igen majd meglátjuk.
A hely lassan bezárt így mindenki hazafelé vette az útját a szokásos facebookcsere után.
Este már nagyon szétnyúzva éreztem magam, de az egyik ismerősöm, akivel a lakáskeresősdi közben ismerkedtem meg, meghívott egy kolis buliba és ha már Erasmuson van az ember akkor nem szabad otthon punnyadni, meg amúgy is az alvás a gyengék kávéja. Tehát legurítottam még a reggeli kávé maradékát és elindultam. 
Valami freshmen buli lehetett a koliban, mert mindenki nagyon nyitott volt és a sör is csak  1,5 euró volt. Nem hittem, hogy ilyen hely létezik itt. De mégis.
A buli vége fele mikor éppen indultam,  az egész buli átcsapott egy salsapartyban. Mondjuk amennyi spanyol, olasz és mexikói volt az lett volna a szokatlan ha nem ez történt volna. Imádom ezt a helyet. Szerintem nem ez volt az utolsó bulim itt :)
A hazafelé úton viszont kiderült, hogy az utolsó metrót egy röpke óra híján elszalasztottam, szóval nekikezdtem az éjszakai városnéző túrámnak gyalog. De kb 45 perc után haza is érkeztem, szóval szerencsére pont jó helyen lakom. Meg útközben elég szép helyek előtt megy el az ember mint pl a BME Welt. Ha építész lennék akkor valószínűleg ott csorgattam volna a nyálamat legalább egy fél óráig. Mondjuk így is, csak inkább az ott lévő négykerekűekre.